Bill egy parkba ment és ott le ült egy padra. A madarak csiripeltek a nap sütött párok kéz a kézben sétáltak minden olyan vidám volt és ahogy ezeken a dolgokon Bill is végignézett hirtelen eleredtek a könnyei.
Nem tett más csak hagyta hogy a sós víz lefollyon orcáján. Nem tiltakozott ellene tudta hogy sminkje is ellehet már kenődve de nem foglalkozott vele egyszerűen csak ült a padon és zokogott.
Este 10-kor már sötét volt. Csak egy lámpa világított egész halványan. De aki arra ment csak egy sötét alakot láthatott a fa alatt egy padon. A parkban ilyenkor rajta kívül már senki sem volt.
A délutáni vidám hangulat helyett most minden komor volt a szél is fújt így meg mozgatva a hintákat amik nyikorogni kezdtek.
Bill vett egy nagy levegőt és elindult. Még nem tudta hova csak onnan el. El valahová ahol biztonságban érezheti magát. De azt a biztonságot csak otthon Tommal találta volna meg és ezt ő is tudta de mégsem akart még vissza menni.
Nem akart veszekedni és nem akart szemre hányást sem. Csak nyugalmat és biztonságot.
Úgy 20perce sétálhatott. Épp egy klubnál volt a hangos zene kint is hallható volt a cigi szaga pedig érezhető.
Épp egy meleg szerelmes párt pillantottak meg akik pont csókolóztak. Billnek ismerősnek tűnt az egyik alak de nem tudta messziről be azonosítani ezért közelebb ment.
Mind a két személyt jól ismerte az egyik az ő "szerelme" volt az akiben megbízott és úgy tűnik csúnyán becsapta.
A másik személyt is ismerte ő egy igen jó barátja volt. Marilyn Manson.
-Bill! Én sajnálom. Mondta Adam Bill után rohanva.
-Nembaj. Mondta Bill könnyes szemekkel.
-De... ezt hogy érted?
-Mostanában keveset vagyunk együtt és szerintem jobb lesz így.
-De.... biztos hogy ezt akarod? Kérdezte Adam miközben lágyan megsimította Bill arcát.
-Igen. És tényleg nembaj és ne aggódj.
-Rendben. Haza kísérjelek? Kérdezte Adam komolyan.
-Nem köszi haza sétálok de azért köszi. Nyomott egy puszit Adam arcára és elindult hazafelé.
Bill egyre gyorsabban kezdte szedni a lábait mert beszélni akart bátyával. El akarta mondani neki hogy igaza volt hogy őt szereti és hogy sajnálja hogy megütötte és ellenkezett vele. Már vagy 10perce futott nem figyelve semmire miközben könnyeit nyelte. Épp egy úttesten haladt át mikor megjelent egy kamion. A soför későn vette észre az énekest hiába fékezett nagy erővel mert nem tudta megállítani a hatalmas autót így az énekes a földre került. A kamion soför alig tudta felfogni hirtelen hogy elütött egy embert. Gyorsan kipattant és megnézte a fiút hogy magánál van-e. De sajnos eszméletlen volt. Azonnal tárcsázta a mentőket akik szinte pillanatok alatt ott is voltak. Be szállították a kórházba. Súlyos sérülései voltak de szerencsére műtéttel rendbe hoztak mindent. Az orvosok kitűnő munkájának hála Bill túlélte a balesetet. Viszont az énekes sajnálatos módon kómába esett.
Tom amint megtudta hogy öccse balesetet szenvedett felöltözött és perceken belül már a kórházban volt.
Idegesen kérdezett meg minden vele szembejövő orvos és nővért az öccse hol létéröl és hogylétéről de mindenki csak annyit mondott hogy kómában van. Viszont szerencséjére amint megtalálta Bill kortermét úgy bele ütközött a kezelő orvosába is.
-Elnézést mi történt az öcsémmel? Kérdezte Tom könnyes szemekkel.
-Balesete volt elütötte egy kamion. Belső vérzése volt és több a lába el van törve és 2bordáája pedig meg repedt. Az a szerencse hogy azok nem törtek el mert különben még a tüdejét is át szurhatták volna és akkor pedig már nem lenne közöttünk a testvére. Viszont most kómában van.
-Értem. És maga szerint mikor ébred fel az öcsém? És lesz valami maradandó baja? Kérdezte Tom aggódva.
-Ezt sajnos még nem lehet tudni. Azt hogy lett-e maradandó sérülése csakis akkor tudjuk biztosan megállapítani amikor felébred. Ami nem tudjuk hogy mikor következik be. De ha megbocsájt nekem most mennem kell.
-Persze és köszönöm doktor úr.
-Nincsmit. Nyugodtan bent maradhat az öccsével ha gondolja. Viszont látásra.
-Viszlát és köszönöm.
Napok és lassan már hetek teltek el azóta hogy Bill kómába került. Azóta nagyon sok minden meg változott.
Pont egy hónapja feküdt bent Bill a kórházban.
Tom úgy gondolta be megy megint egy kicsit öccséhez. Szinte naponta járt be. Persze volt amikor nem tudott be menni mert épp valami dolga akadt.
-Szia öcsi. Hoztam be egy kis macit.Na mi újság? Látom még mindig nem keltál fel. Mondta Tom miközben leült az ágy mellett lévő kis székre. -Nagyon hiányzol öcsi. Jó lenne ha végre magadhoz térnél. Nevetett fel keserűen Tom miközben meg fogta testvére kezét. -Tudod nagyon sok mindenről le maradsz. Itt vesztegeted az időt az alvással ahelyett h velünk lennél. Mondta Tom majd le hajtotta fejét Bill karjára.
Már úgy 10perce lehetett úgy mikor érezte hogy öccse mintha kicsit megszorította volna kezét. Egyből fel kapta fejét. Bill éppen laposakat pislogott és próbált mindent a helyére tenni kisebb nagyobb sikerrel.
-Bill! Örült meg egyből Tom és szinte rögtön Bill nyakába borul és ölelgetni kezdett.
-Aú Tom! Mondta Bill miközben Tom még mindig ölelgette majd ő is elmosolyodott és úgy tűrte hogy bátya kiélvezhesse ölelgetés hiányát.
-Bocsi nem akartalak bántani. Mondta Tom miközben vissza ült a helyére.
-Semmi gond. Mondta Bill miközben halványan elmosolyodott.
-Na megyek szólok egy orvosnak hogy felébredtél. Ment ki az idősebbik az ajtón. De úgy 5perc múlva már vissza is tért egy orvossal az oldalán.
Billt gyorsan megvizsgálta majd mondta hogy minden oké de még egy napot bent tartják megfigyelésen ha esetleg valami komplikáció lépne fel.
-Na és miről maradtam le? Kérdezte Bill mosolyogva miközben felült az ágyon.
-Hú hát rengeteg mindenről..... Tom elkezdett mesélni úgy 1órán keresztül csak beszélt.
-Aztaaaaa...... jó sok dolgot kihagytam.
-Hát igen. De a kamion sofört sajnos nem csukták le.
-Nem az ő hibája volt Tom. Emlékszem hogy én futottam ki az útra mert haza akartam menni.
-De akkor is!
-Tényleg nem az ő hibája volt.
-Jó de mondjuk te neked meg nem kellett volna futnod de akkor is!
-Azért futottam mert el akartam mondani hogy igazad volt és téged szeretlek és bocsánatot akartam kérni amiért megütöttelek. Mondta Bill halkan lehajtott fejjel.
-Szóval azt mondod h nekem volt igazam? Kérdezi Tom megdöbbenve.
-Igen neked.
-Szia Tomy. Jött be egy lány a kor terembe.Szia Bill Ria vagyok. Nyújtott kezet a lány barátságosan.
-Szia Ria. Nézett döbbenten Bill hol a lányra hol pedig Riára.
-Bill ő itt Ria Ria. Amíg kómában voltál addig ismerkedtünk meg. Mondta Tom mosolyogva.
-Ezt valahogy el felejtetted említeni. Nézett Bill szúrósan bátyára.
-Bocsi. Vakarta meg a fejét Tom.
-Öm én megyek is nem akarlak titeket zavarni. Csak otthon hagytad a telefonod David meg keresett és azt üzeni hogy ma nem kell bemenned. Mondta Ria mosolyogva majd oda adta az otthon hagyott készüléket szerelmének és el is ment.
-Ő izé..... nem akartam hogy így tudd meg.
-Hát én meg nem akartam h ilyet keljen megtudnom. Mondta Bill üreges tekintettel.
-Figyelj azok után amit mondtál gondoltam.... komolyan gondolod.
-Hát én hülye vagyok. Mondta Bill miközben még mindig előre meredt.
-Nem értem. Mondta Tom értetlenül miközben már megint a széken ült.
-Simán felszedtél egy csaj meg amúgy is mindig mád lányokat döngetsz és én még el hittem hogy komoly engem szeretsz és ezért ütött el az a szar kamion mert elhittem és még viszonoztam is. Mondta Bill és a végére rápillantott bátyára.
-Ez nem igaz! én azt komolyan gondoltam! De azok után hogy megütöttél mégis mit kellett volna hogy gondoljak? Kérdezte Tom értetlenül.
-De ha annyira biztos voltál benne mint amennyire mondtad hogy téged szeretlek akkor most nem ezzel a Riával járnál. Mondta Bill összeszűkített szemekkel.
-Szerintem az azelőtt volt még mielőtt meg pofoztál. És Riával még nem is igazán járunk csak néha lefekszünk meg elmegyünk együtt sétálni de még egyikünk sem mondta ki hogy járnánk. Mondta Tom lehajtott fejjel.
-Értem. Azt hiszem én most alszok egy kicsit. Meg kérnéd anyáékat hogy holnap jöjjenek értem? Kérdezte Bill miközben fekvőhelyzetbe helyezkedett.
-Nem. Mondta Tom határozottan.
-Tessék? Kérdezett vissza Bill döbbenten.
-Én foglak haza vinni. Mondta még mindig határozottan.
-Ne fáradj. Szerintem lesz jobb dolgod is. Mondta Bill elhúzott szájjal.
-Nem nem lesz.
-Hát jó ahogy akarod. Adta be végül Bill a derekát.
-Holnap 9-re jövök és akkor most hagylak aludni. Mondta Tom egy halvány mosollyal az arcán.
-Szia Bill. Adott egy lágy puszit öccse arcára. -Vigyázz magadra.
-Rendben szia.
Bill igazából nem volt fáradt csak dühös. Ő úgy gondolta hogy bátya Riába szerelmes. Pedig nem így volt Tom csak szomorú volt és Ria elterelte a figyelmét róla.
De Bill nem így látta és ezt nem bírta elviselni.Így megvárta míg este lesz meg fogta az üveg poharat ami a mellette lévő kis szekrényen foglalt helyet majd ki sétált vele a fürdőbe ami a kórterméhez tartozott majd óvatosan hogy lehetőleg ne nagyon hallja meg senki neki ütötte mosdónak így az üvegpohár szilánkokra esett meg fogott egyet vissza sétált az ágyához. Hezitált egy darabig majd úgy gondolta hogy ha már 1X elütötte egy kamion de harcolt az életéjért azért hogy Tommal legyen mert vele akart lenni. De mivel ez már nem valósulhatott meg. Ő legalábbis így gondolta ezért nem is érdemes tovább élnie. A kézében lévő üvegszilánkot kezdte nézegetni míg bátorságot gyűjtött. Majd csuklójához emelte az éles üvegdarabot és párszor végig húzta azon. A végén már nem is érezte a fájdalmat csak vágta magát és nézte ahogy a vére utat tör magának a felszínre majd lefolyik onnan. Majd a másik kezén is megismételte ezeket a mozdulatokat.
"Szerencséjére" épp akkor ment arra egy nővér hogy benézzen a kórtermekbe és meglátta Billt.
Azonnal szólt az orvosoknak akik szerencsére még el tudták látni. Még hajnalban értesítették Tomot hogy mi történt aki szinte már abban a pillanatban ott termett öccse mellett.
-Bill mégis hogy tehetted azt?! Ölelte azonnal magához öccsét mikor meglátta.
-Nem tudom viccesnek tűnt. Vont vállat Bill.
-Hát ez kurvára nem volt vicces! Mégis hogy gondolhattad ezt? Még szerencse hogy időben rád találtak!
-Nem mindegy? Te úgy is jól el lettél volna Riával.
-Te féltékeny voltál rá? Kérdezte Tom egy halvány mosollyal az arcán.
-Igen bazdmeg az voltam!! Már hogy ne lettem volna? Ha egyszer azért nem akartam meghalni attól a rohadt kamiontól mert téged szeretlek?! Erre meg itt ez a Ria!
-Én is szeretlek Bill. Mondta Tom mosolyogva majd lágyan meg csókolta öccsét?
-Biztos?
-Persze hogy biztos! Riával meg ne foglalkozz nekem te kellesz.
-Rendben. De mostmár akkor maradjunk is együtt mert nem akarok megint korházban kikötni. Mondta Bill mosolyogva.
-Még szép hogy együtt maradunk! Mondta Tom miközben megint megcsókolta öccsét. -Na menny arrébb álmos vagyok! Mondta Tom miközben befeküdt öccse mellé és átkarolta.
Azóta minden este úgy alszanak el. Persze a saját ágyukban:)
És teljesen boldogan élnek egymás mellett és mindent megadnak egymásnak főleg a szerelmüket ami örökké tart!
VÉÉÉÉGE!!!!
Komikat pedig kérek!!! :)))
