6

Reggel Bill hamarabb kelt fel mint báttya. Nyújtózott egy nagyot majd mosolyogva vette tudomásul hogy Tom még mindíg halkan szuszog mellette. Még egy kis idelyig gyönyörködött testvére tökéletes arcában majd szemei lejjebb tévedtek fedetlen mellkasára. Óvatosan testvére felé hajolt majd egy bátortalanul egy lágy csókot nyomott ajkára. Erre ő fel nyitotta gyönyörű pilláit és mosolyogva öccsére nézett.
-Jó reggelt mondta Tom mosolyogva. Már a csók előtt is fent volt de nem akarta mondani öccsének.
-Öm jó reggelt Tom. mondta Bill zavartan hisz remélte hogy nem kel fel a csókjára.
-Valami gond van? kérdezte még mindíg mosolyogva miközben fel ült Bill mellé az ágyba.
-Nem nincs semmi erőltetett egy halvány mosolyt ajkaira.
-Mióta vagy fent?
-Nemrégóta kb10-20 perce.
-Ahamm.
-Azt hiszem át megyek a szobámba mondta Bill és már ki is akart bújni a takaró alól. De tom meg fogta a csuklóját.
-Nem beszélgetünk kicsit? Rég beszélgettünk már. Mondta Tom miközben elmerül öccse gyönyörű mogyoróbarna szemeiben.
-De persze. Mondta Bill mosolyogva majd vissza bújt a takaró alá.
-Éreztem mikor meg csókoltál. Mondta Tom úgy 5perc hallgatás után. Nem tudta hogy jó ötlet-e ezt el mondani de gondolta úgy sincs mit veszteni.
-Nem értem miről beszélsz. Mondta Bill miközben lesütötte szemit.
-Tudod te azt modta Tom mosolyogva. Most reggel megcsókoltál.
-Nem tudom mi ütött belém sajnálom. Nem akartalak fel ébreszteni.
-Már fent voltam. Mondta mosolyogva az idősebbik.
-Hogy mi? Nézett döbbenten Bill.
-Már elég rég óta fent vagyok. És láttam ahogy végig néztél rajtam. Mondta Tom miközben végigsimított öccse karján majd meg fogta kezét. Bill erőssen a takaró mintáját fürkésze. Majd érezte hogy Tom mindíg egyre közelebb van hozzá de nem ellenkezett. Majd Tom az arcához hajolt adott egy lágy csókot öccse arcájára majd a nyakába is bele csókolt.
-Neh Tom. Mondta Bill elhaló hangon.
-Te nem akarod? Kérdezte Tom szomorúan miközben el hajolt Billtől.
-Nem erről van szó. De nem lehet. Ezt te is tudod mondta Bill miközben kerülte testvére tekintetét.
-Mért ne lehetne?
-Azért mert testvérek vagyunk Tom. Ráadásul ikrek. És  és és van barátnőm.
-Nem tudja meg senki. És ami Parist illeti nem vagy vele boldog.
-Ezt meg honnan veszed? Kérdezte Bill érzelemmentesen.
-Te mondtad. Nevetett fel Tom kényszeredetten.
-És mi van ha azóta már más a véleményem? Mi van ha azóta már szerelmes lettem belé? Kérdezte Bill kicsit ingerülten de aztán hamar le nyugodott.
-De nem így van látszik rajtad hogy nem vagy belé szerelmes. Mondta Tom miközben végigsimított Bill arcán. Ő nem ellenkezett ezzel nagyon és élvezte. Nagyon szeretett Tommal lenni. Ekkor még magának sem merte be vallani hogyan is érez iránta.
-Inkább sétálok egyet. Jót tesz a friss levegő. Mondta Bill érzelemmentesen.
-Veled megyek. Nem akarom hogy bajod essen. Mondta Tom és már ő is kiszállt az ágyból.
-Tudok magamra vigyázni.
-Ebben a pillanatba efelől vannak kétségeim. Szóval nincs kifogás veledmegyek és késsz. Nem kell beszélgetnünk ha nem akarod. Rám se kell nézned de akkor is veledmegyek. Bill csak beletörődve felsóhajtott.
-Jólvan. Mondta Bill és úgy 10perc múlva el is indultak.
-Na merre mennyünk? Kérdezte Tom mosolyogva.
-Arról volt szó hogy nem kell beszélgetnünk. Mondta Bill Tom szemeibe nézve.
-Igazad van. Sajnálom én csak azt hittem hogy... De nem tudta be fejezni mert Bill közbe szólt.
-Ne érts félre nem az van hogy nem karok veled szóba állni.  Csak most azért akartam el jönni sétálni hogy gondolkodjak. És  hogy kiszellőztessem a fejem. Tom csak bólintott egy aprót majd követte Billt. Már eléggé sokat sétáltak mikor Bill meg szólalt.
-Sajnálom. Mondta Bill szomorúan?
-Micsodát? kérdezte Tom meglepődve.
-Hát hogy nem akartam veled beszélni. Mondta Bill szomorúan.
-Ugyanmár semmi baj. Mondta Tom mosolyogva.
-Biztos?
-Jajj hát persze Bill. Ölelte magához öccsét. Bill vissza ölelt és engedelmesen simult testvéréhez. Nem akarta hogy Tom haragudjon rá hisz nem akarta meg bántani.
-Sétálunk még egy kicsit? Kérdezte Bill mosolyogva.
-Persze. Mondta Tom lelkesen. El mentek a parkba ahol volt egy szökőkút. Azt gondolták hogy majd ott le ülnek és beszélgetnek egy kicsit. De sajnos nem így lett. Bill meg látta Parist egy másik pasival csókolózni. Billnek azonal könnyek szöktek a szemébe.
-Mi a baj? Kérdezte Tom de azonnal le fagyott arcáról a mosolya mikor ő is meg látta a szőkeséget miközben épp Billt csalta. -Jajj Bill. Majd szorosan magához ölelte testvérét aki zokogva bújt báttya karjai közé.
Úgy 10 percet állhattak ott mikor Bill már kicsit meg nyugodott.
-Most kérlek haggy mondta Bill szomorúan.
-Ezt hogy érted? Döbbent meg Tom.
-Megyek sétálok egyet EGYEDÜL. mondta Bill majd el is indult.
Tom csak állt ott egy helyben. Szívesen öccse után ment volna de tudta hogy most le kell nyugodnia. Így tiszteletben tartotta öccse szavait és aggódalommal teli szívében haza ment. Mikor Tom haza ért Bill már rég kedvenc helyén gubbasztott. Nem értett semmit sem. De talán jobb is így. Ki zokogta magát anélkül hogy attól félt volna hogy valaki meg veti amiért most nem tökéletes. Most nem akart erősnek láccani az emberek előtt. Bár nem is igazán kellett hisz csak néha ment arra 1-1 ember. Kb 1 óra múlva haza is ment. Gyönyörű napsütéses idő volt az emberek is mosolyogtak, szerelmes párok mentek kézen fogva a madarak is csiripeltek. De őt ez most mind nem érdekelte. Amint haza ért Tommal talállta szembe magát akki aggódva nézett rá. Bill sóhajtott egy nagyot majd erőt vett magán kikerülte és fel ment szobályába. Pedig legszívesebben karjaiba omlott volna és még ott is zokogott volna kicsit de nem nem akarta hogy megint gyengének lássa nem szabad. Fel ment be csukta maga után az alytót de nem zárta be ami talán hiba volt. Le ült az ágyára térdeit fel húzta telljesen karjaival meg tartotta őket fejét rályuk helyezte. Nem sírt már nem. Csak ült egyedül a hatalmas szobában. Úgy fél óra múlva kopogtak az ajtaján de nem nyitotta ki majd még egyszer kopogtak. Tom mostmár nem bírta és be nyitott nem lepte meg a látvány gondolta hogy Bill még mindíg szomorú de azért össze szorult a szíve hisz nem akarta így látni.
-Nem mondtam hogy be jöhetsz próbált Bill magára erőltetni egy mosolyt miközben fel nézett testvérére.
-Tudom de remélem nem baj ült le öccse mellé Tom.
-Nem dehogy is. Tom nem tudta mit is tegyen de aztán magához vonta Billt és szorosan ölelte aki erre megint halk zokogásba tört ki.
-Nyugodj meg Bill nem lesz semmi baj.
-Ígéred? Kérdezte Bill szipogva.
-Persze hogy ígérem. Mondta Tom. Bill vissza bújt báttya ölelésébe aki védelmezően át karolta.
-Szerinted mért tette? Kérdezte Bill. Már nem sírt de azért még szipogott kicsit.
-Nem tudom tényleg. Eléggé hülye hogy nem becsült meg. Nem becsülte meg azt aki volt neki. Mondta Tom elgondolkozva.
-Tényleg így gondolod? Kérdezte Bill mosolyogva.
-Felejsd el amit mondtam. Mondta Tom egy erőltetett mosollyal.
-Te meg becsülnél? Kérdezte Bill kicsit gyerekesen. Tom óvatosan meg csókolta öccsét. Ő most nem ellenkezett nem voltak benne kételyek. Mikor Tom el szakadt tőle azonban úlyra ürességet érzett magába. Ezért most ő kezdeményezte a csókot. Tom szinte azonnal viszonozta. Bill már Tom ölében ült és úgy csókolóztak. Tom már öccse nyakát csókolgatta aki ezt nagy sóhajokkal jutalmazta és már mindketten telljesen önkívületi állapotban voltak Bill szorosan ölelte magához testvérét ám Tom egyszer csak abba hagyta öccse nyakának kényeztetését.
-Most mért hagytad abba? Kérdezte Bill ködös tekintettel.
-Azért mert én meg becsülnélek és tudom hogy ezt meg bánnád és én azt nem szeretném. Mondta Tom miközben letette öléből Billt.

Tudom-tudom sokat "késtem" épp ezért most egy kicsitvel hosszab részt próbáltam írni nektek. Kérek komikat hogy azért tudjam hogy tetszett-e nektek v épp nem. Nyugottan mondjátok ha nem nem fogok meg haragugni.:)))