Megdöbbentő

Tudtátok hogy az Oroszországi kocertért kb 500000 erurót vizettek a Tokio Hotelnek ami átszámítva 134millió forint.
Ha ez a költségük vagy mijük akkor sztem ide nem igen fognak jönni. Mivel mint azt tudjuk ez egy eléggé csóri kis ország. De azért reméljük hogy ide is eljönnek vmikor :)))

hááát sztem már láttátok meg minden de azért tessék rész pedig alatta :D

BILL: Igen, az agyamat Los Angelesben hagytam.
GEORG: Igen...

RIPORTER: Majd visszaszerezzük neked.
BILL: Oké.

RIPORTER: Majd legközelebb...
BILL: Majd legközelebb elhozom...

RIPORTER: Oké, srácok milyen érzés megint Moszkvában lenni? Egyébként nagyon jó újra itt látni titeket.
BILL: Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk mivel mindig is nagyon élvezzük, ha Moszkvában illetve Oroszországban lehetünk. És nagyon örülünk, hogy csatlakozhatunk a rajongóinkhoz, akik mindig nagyon energikusak. Nem túl gyakran van lehetőségünk találkozni velük, ami miatt egy kicsit szomorúak vagyunk, viszont mikor látjuk őket, az egy nagyon energikus és személyes pillanat. Szóval ez nagyon jó és rengeteg rajongó volt a reptéren valamint a szálloda előtt. Így szerintem ez mindig nagyszerű érzés, mert régóta nem jelentettünk meg új lemezt illetve nem turnéztunk egy ideje, szóval jó érezni ezt a támogatást. Szóval ez nagyon boldoggá és büszkévé tesz minket.

RIPORTER: Mit vártok a ma esti fellépéstől?
BILL: Egyszerűen csak egy jó közönségre számítunk és, hogy jól érezzük magunkat. Szerintem jó pár év után először fogunk fellépni a rajongóink előtt ezzel a lemezzel és csak reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog és nagyon jól fogjuk érezni magunkat együtt.

RIPORTER: (Valamit az interjú előtti napról mond...) Mit csináltatok tegnap este?
BILL: Nem, Tommal volt egy borzalmas utunk idefelé, mert Los Angelesből idejutni, azért az egy elég nagy út. Sokat repültünk és kicsit fáradtak voltunk tegnap, így vacsoráztunk...
TOM: És ti srácok bevettetek némi drogot is... Én... Ezért isznak annyi vizet...
BILL: Mivel fellépésünk lesz, így egyáltalán nem iszunk olyan...
TOM: De talán majd ma...
BILL: Viszont ma a fellépés után biztosan bulizunk majd, mert a legjobb bulik Oroszországban vannak. És rengeteg szuper klub van itt, szerintem ma bulizni fogunk...
TOM: Volt itt egy remek klub, ahol már voltunk, de azt hiszem leégett vagy valami ilyesmi.
BILL: Mi is volt a neve? Őőő talán Opera?! Opera...

RIPORTER: Igen, igen, igen.
BILL: De már nem létezik, ugye?

RIPORTER: Igen.
BILL: Ez sajnálatos. Imádtuk azt a klubot.

RIPORTER: De vannak most is jó klubok.
BILL: Oh, oké.
TOM: Melyik klub jó?

RIPORTER: Paradise...
TOM: Paradise?!

RIPORTER: Azt jelenti, hogy paradicsom értitek?
BILL: Oh...

RIPORTER: És van még egy, de annak nem emlékszem a nevére...
BILL: Akkor a Paradise egy jó klub?!

RIPORTER: Igen.
BILL: Rendben.

RIPORTER: Láttam rengeteg rajongót, akik teljesen meg voltak őrülve. Oh, istenem, tényleg nem féltek, mert tényleg elég őrültek... (a mondat további része nem érthető)
BILL: Legtöbbször nem félsz, de néha nagyon ideges vagy, mert mondjuk a szálloda előtt rengeteg ember volt mikor kimentünk és ilyenkor, elég ideges vagyok, mikor meglátom ezt a sok embert. Viszont zenekarként ez egy fajta dicsőség, mert ott vannak a rajongók, akik támogatnak és órákon keresztül csak várnak, hogy láthassanak. Ez büszkeséggel tölt el minket és nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen rajongóink vannak. Zenekarként ez a létező legjobb dolog, hogy ha ilyen rajongóink vannak. Ez nagyon szuper, viszont mindig reménykedünk abban, hogy mindenki biztonságban van és próbálunk biztosra menni, hogy senki se sérüljön meg. Viszont aláírásokat osztogattunk ma a szálloda előtt és úgy gondolom, hogy nagyon jó volt.

RIPORTER: Milyen típusú lányok jönnek be nektek?
BILL: Számomra nincs egy úgymond... álomnő, nálam nincs, meghatározott mondjuk hajszín vagy ilyesmi. Egyszerűen csak hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra. Szóval ezen a téren egy kicsit régimódi vagyok. Én...
TOM: Van egy tanácsom az itteni, gyönyörű orosz lányoknak. Mindig is szerette a gyönyörű lányokat... Szereti a nagy szép szemű lányokat... a szép szemeket...
BILL: Nekem ez... Én inkább a lelki társban hiszek, mivel mindenkinek van egy lelki társa valahol a világban... Szóval reménykedem... Ez számomra olyan, hogy rengeteg ember van odakint, és mikor megyek a városban utcán, akkor sok ember van ott, és aztán azon gondolkodom, hogy lehet, hogy ebben a nagy őrületben ott van az én lelki társam valahol. És talán egyszer majd rátalálok és mivel a szerelem a létező legnagyobb dolog a világon, így mindenkinek esélye van arra, hogy megtalálja a nagy és igaz szerelmet. Szóval nagyon boldog leszel, ha megtalálod a nagy szerelmet, és remélem, hogy egy napon velem is megtörténik ez.
TOM: Hagyj, áruljak el egy titkot. Ha nagyon akarod Billt, szóval ő nagyon félénk...
BILL: Jó, igen az vagyok...
TOM: Szóval csak menj oda Billhez, és csókold meg. Egyből! És akkor lehet lesz egy kis lehetőséged, hogy megkapd őt, ha jó volt a csókod.
GEORG: Nedvesen szereti...
TOM: Ha jó a csókod... igen nedvesen szereti. Szóval igen, csak menj oda és csókold meg Billt, talán ez a legjobb ötlet, hogy megszerezhesd őt.

RIPORTER: Majd kipróbáljuk!
TOM: Rendben. Próbáljátok ki...

RIPORTER: Rendben, és srácok mi van veletek?
GEORG: Nekem van barátnőm, szóval ő a tökéletes számomra.
TOM: (Sajnos nem igazán érteni)
GUSTAV: Ahogy Tom is mondta, a gyönyörű szemek... szóval igen, én is úgy gondolom.

RIPORTER: Jó szóval... na, jó rendben a következő kérdés. Hogy érzitek magatokat, mikor felmentek a színpadra?
BILL: Idegesek vagyunk. Mindig valahogy idegesek vagyunk. Szerintem ez olyan dolog, ami úgy magától jön, mikor rengeteg ember előtt lépsz fel. Ez nem lehet megszokni. Úgy értem, mikor turnézunk, akkor minden este ott van ez, de mi tényleg egy nagyon idegeskedős zenekar vagyunk. Fellépés előtt szinte teljesen megőrülünk. Viszont amint a színpadon vagyunk, mindez megszűnik, és egyszerűen csak élvezzük. De szerintem az, hogy mindig idegesek vagyunk, a része, mindannak amit csinálunk.

RIPORTER: (Arról kérdezi őket, hogy mit csinálnak mostanság)
BILL: Tudod, most egy kis szünetet tartunk. Rég jelentettünk meg új lemez, a "Best of"-ot is kiadtuk már, most viszont új inspirációkat keresünk az új albumunkhoz, mert egy nagyszerű albumot akarunk összehozni. Tudod, mi nem olyan zenekar vagyunk, akik minden évben piacra dobnak egy új albumot, mert szerintem ehhez idő kell, hogy jó legyen az, amit csinálunk. És mivel irányításmániások vagyunk, így mindennek tökéletesnek kell lennie. Szóval néha szükségünk van időre, és most jelenleg szerintem nagyon jó, hogy egy kicsit élünk. Élvezzük az életet, és új ihletet kapunk tőle. Természetesen ott vagyunk a stúdióban is folyamatosan dolgozunk az új zenéken, mert a létező legjobb albumot akarjuk elkészíteni, szóval nincsenek is igazán terveink. Semmit sem tervezünk el, egyszerűen csak dolgozunk, és majd kész leszünk.

RIPORTER: Azt akarom kérdezni, hogy miért csak Bill használ sminket? Nem akarjátok ti is kipróbálni?
BILL: Irigyek. Mikor bejönnek a hotelszobámba, akkor mindig felpróbálják a ruháimat és kipróbálják a sminkszereimet. Viszont túl félénkek ahhoz, hogy megmutassák a nyilvánosságnak. Nincs elég magabiztosságuk, ahhoz, hogy így menjenek ki... Én félénk vagyok, ha...
TOM: Bill... Billnek van mindig a legjobb szemceruzája és imádom kipróbálni a szemceruzát, mert az gyönyörű... Szóval, de azért szégyenlős vagyok, ha arról van szó, hogy így menjek ki a színpadra.
BILL: Szeretik a természetességet.
GEORG: Igen.

RIPORTER: Mit gondolnak a szüleitek a sminkedről, a piercingekről?
BILL: Tudod, Tomnak és nekem vannak a világon a legjobb szüleink. Minden téren nagyon sok szabadságot adtak, tudod az anyukám olyan, hogy hagyta, hogy azt tegyem, amit csak akarok. Szerintem az első piercingemet 13 évesen csináltattam, míg az első tetoválásomat 15 évesen. Kisminkelve jártam iskolába és soha nem volt ezzel gondja, mert nagyon közel állunk egymáshoz. Teljesen megbízik bennünk, szóval, amíg mi boldogok vagyunk, neki sincs ezekkel problémája. Mindig is nagyon támogatott és nagyszerű kapcsolatunk van.

RIPORTER: (Az orosz rajongókról kérdezik őket, hogy tisztába vannak-e azzal, hogy mennyire vártak rájuk)
BILL: Rengeteg e-mailt és levelet kaptunk és akkor tudtunk, hogy lehetőséget kell találnunk arra, hogy eljöjjünk, mert rengetegen kértek minket. Szóval ez egy nagyszerű alkalom, hogy itt lehetünk és láthatjuk őket illetve, hogy felléphetünk több mint 6 hónap után. Szóval ez egy nagyon különleges dolog, mert csak az orosz rajongók miatt jöttünk el és most ezután nincs több fellépés leszervezve.

BILL: Most egy nagyon gyönyörű interjúnk volt, akár csak te is. Amit mindig nagyon jó csinálni.
TOM: De félév után... (megvágták itt a videót)

RIPORTER: Mi a véleményetek arról, hogy az újságírók mit gondolnak rólatok? Rengeteg különféle dolgot írnak rólatok...
TOM: Ühm... tudod, mi nem igazán tudjuk, hogy az újságírók mit gondolnak rólunk.

RIPORTER: Például az, hogy az orosz újságírók mit gondolnak rólatok?
TOM: Alapvetően igazán csak a német újságokat tudjuk, meg néhány angolt, de nem igazán olvassuk őket...
BILL: Próbáljuk kerülni. Kezdetben, mindenről tudtuk és ez megőrjített minket, mert nem tudtál reagálni azokra a dolgokra... Rengeteg pletyka volt és sok mindent összeírtak az emberek. Szóval semmit se higgyetek el, ha nem mi mondjuk szemtől-szembe a kamerába.
TOM: Az egyetlen igaz pletyka, hogy Georg szerelmes belém. Ez az egyetlen, amire azt mondhatom, hogy igaz.

RIPORTER: Oké, csak még egy perc. Elmondanátok együtt a kamerába, hogy ti vagytok a Tokio Hotel és, hogy a "ProNews"-t nézitek.
BILL: Mi vagyunk a...
MINDENKI: Tokio Hotel.
BILL: És ti a ProNews-t nézitek.

RIPORTER: Rendben, ez nagyszerű volt!

26

-Mit akarsz? Kérdezte Tom miközben jobban kinyitotta az ajtót hogy a lány be tudjon menni.
-Beszélgetni. Ment Paris beljebb.
-Gondoltam hogy nem reggelire jöttél. Mondta Tom  miközben leült a nappaliban lévő kanapéra.
-Beszélned kéne Billel. Mondta Paris egyszerűen.
-Meg se akar hallgatni.
-Mért te az ő helyébe meg hallgatnád saját magadat?
-Nemtudom. Hajtotta le a fejét Tom.
-Na látod.
-Hé nem azt mondom nekem is van kis hasznom ebből mert azért lássuk be nagyon jó Bill az ágyban. De.... valami miatt nem jó nézni hogy mind a ketten ilyenek vagytok.
-Várj te lefeküdtél Billel? Kapta fel a fejét a gitáros.
-Igen. De ne csodálkozz ezen azok után hogy te két lánnyal itt merültél mély "elbeszélgetésbe".
-Te erről honnan tudsz? Kérdezte Tom értetlenül.
-Bill mondta.
-De nem feküdtem le azokkal a lányokkal.
-Jah persze.
-Komolyan. Ők csak azért kellettek hogy Bill azt lássa hogy jól meg vagyok nélküle. Pedig nem. Épp ellenkezőleg. Nagyon hiányzik.
-Tudom. És azt is hogy te is hiányzol neki. Akármennyire is próbálja titkolni mint ahogy te is de egyikőtöknek sem megy.
-De ha egyszer nem tudok mit csinálni? Jobb lenne ha az egészet feladnám.
-Beszélj vele menny át hozzá vagy nem tudom. De mindenképp meg kel beszélnetek.
-Nagyon furi vagy te csaj. Eddig mindíg bekavartál meg minden.
-Igen de azokat a képeket sem én adtam oda az újságoknak. Hanem a fotós. Pedig megesküdött hogy nem készített több másolatot. De hazudott.
-Nemszámit. Legalább meg tudtam hogy Billel nem jövünk ki jól. Mármint csak úgy mint testvérek. Vagyis már úgy sem. Mondta Tom csalódottan.
-Na jó nekem elég volt hogy nyafiztok de egyikőtök sem akar kezdeményezni. Szóval gyerünk Tom most szépen fel kelsz felöltözöl rendbe szeded magad át mész Billhez és megbeszéltek mindent.
-Jajjj azt sem tudom hogy most hol van. Akadt ki teljesen Tom.
-Ugyan amiatt ne aggódj elviszlek. Mondta Paris segítőkészen.
-Nem tudom. Mivan ha egyszerűen be se enged. Nem tartom én ezt jó ötletnek. Inkább beszélek majd vele a stúdióba. Úgy is be kell menni délután.
-Hát nem tudom.
-Én meg igaen. Ha olyan hangulata lesz akkor majd beszélek vele. Oké?
-Jólvanna. Tette fel Paris védekezően a kezeit.
-De Bill jólvan? Kérdezte Tom aggaódóan.
-Hát mihez képest. Eddig nem feküdt le senkivel csak úgy. Igazából szerintem próbálja azt mutatni hogy milyen kemény de igazából nem az.
-Nem tudom. Remélem meg jön majd az esze és vissza tér daját magához. Bár lehet hogy eddig is ilyen volt csak még nem vettem észre.
-Nem eddig nem ilyen volt. Csak próbálja elterelni a figyelmét. És szerintem így a legegyszerűbb. Na de én szerintem megyek is. Nekem is van még pár dolgom. Aztán próbálj meg beszélni az öcséddel. Mondta Paris bíztató mosollyal.

***  
Billnél
Az énekes már maga sem tudta hanyadik pohár italt önti magába de nem is nagyon érdekelte. Egyszerűen örült hogy nem kell semmivel sem törődnie. Az alkoholt már rég nem az íze miatt fogyasztotta hanem azért mert érezte hogy egyre jobban kezd ködös lenni minden. Egy idő után lepihent mert már nagyon fáradt volt. Délután 3-kor pittyegett a mobilja hogy próbára kell mennie.  "Gyorsan" össze kapta magát majd ittasan bevezetett a stúdióba. Szerencséjére nem voltak sokan az utakon így nem okozott se magában sem pedig senki másban kárt.

-Helló. Esett be az ajtón Bill majd rögtön a mikrofonjához ment. 
-Te ittál? Kérdezte Georg meglepődve.
-Csak egy pindurit. Mondta Bill mosolyogva.
-Jah azt látom. Jött be David is. -Nem tudom mi van veled Kaulitz de ez így nem állapot. Megint el kel halasztani a próbát miattad.
-Nem mind1? Kérdezte Bill majd csuklott egyet.
-Nem nem az. Tom gyere vidd haza. Mondta david utasítva.
-Nem tudom hol lakik. Mondta Tom egyszerűen.
-Ezt meg hogy érted? Kérdezte David értetlenül.
-El költözött.
-Jó nem értem mit hadoválsz itt nekem. De per pillanat nem is nagyon érdekel. Kapd a hátadra az öcsédet azt vidd haza vagy magadhoz vagy bánom is én csak ne legyen a szemem előtt.
-Jólvan. Mondta Tom unottan. -Na gyere Bill. Mondta Tom majd átkarolta öccsét és úgy vitte ki a kocsihoz.
Bill már a kocsiban elaludt. Mikor Tom meg érkezett a házhoz ahol nemrég még Bill is lakott nem volt ereje felkelteni öccsét. Így inkább az ölébe vette fel battyogott vele a lépcsőn majd óvatosan az ágyára tette. Mint mindíg Bill "szobályában" most is rend volt. Óvatosan betakarta majd hagyta had aludjon öccse. Le ment a nappaliba és bekapcsolta a TV-t. gazából csak háttérzaj volt mert nemigazán arra figylt hogy mi adnak a TV-ben. Tekintete mindíg a lépcsőn volt. És Billen járt az esze.
A végén már nem tudott mit csinálni így csak bámulta a képernyőt amiben valami telsop volt vagy mi.
Úgy 2 óra múlva hangokat hallott az emeletről majd meg pillantotta öccsét.
-Mit keresek itt? Kérdezte Bill.
-Részeg voltál és David mondta hogy hozzalak haza.
-De én már nem itt lakom.
-Igen tudom.  Mondtam Davidnek meg azt is hogy nem tudom hogy most hol lax. De azt mondta hogy őt ez most nem érdekli.
-Értem. Azért köszi hogy elhoztál. Mondta Bill majd az ajtó fele indult.
-Beszélnünk kell. Mondta Tom miközben megragadta öccse vállát. Aki erre vissza furdul és egy ideig csak bámult előre.

Kééérek komikat :))))