-Necsináld ezt Tom. Mondta Bill könnyes szemekkel.
-Mért inkább te akarsz el menni? Kérdezte Tom miközben még mindíg a ruháit rakta a hatalmas bőröndbe.
-Ha azt akarod. Hajtotta le a fejét az énekes.
-Ne aggódj nem kell megyek én.
-De most mégis mért csinálod ezt?! Hm Tom?! Kérdezte Bill halkan miközben pár könnycsepp utat tört magának és lefolytak az arcán.
-Jajj ne csináld már Bill a próbákra még el megyek. Persze csak ha még benne vagyok.
-Persze hogy benne vagy az együttesben. Hogy fel tételezhetsz ilyet? Kérdezte Bill könnyes szemekkel.
-Hát úgy hogy kiteszel. Mondta Tim miközben erőltetetten felnevetett.
-Nem akarom hogy el menny Tom. Mondta szinte suttogva Bill.
-Pedig sokkal jobb lesz. Legalább fel tudod hívni Lizát. Nevetett fel megint Tom.
-Ha erről van szó akkor nem találkozom vele többet. Csak kérlek ne menny el. Szinte már zokogott Bill. -Különbenis hova mennél?
-Nyugi Bill túlélem meg te is. Nem kellettem neked jólvan el fogadtam de akkor most ne sírj. Mondta Tom miközben oda lépett öccséhez álla alá helyezte újjait és fel emelte fejét hogy a szemeibe tudjon nézni. Nyugodj meg. -Nem lesz semmi baj. Mondta Tom és adott egy puszit öccse homlokára majd fogta a bőröndjét és ki ment az ajtón. Fájt hogy ott kellett hagyni az öccsét de úgy gondolta hogy ez a helyes döntés. Így keresett egy szállodát. Az első szállodában rögtön kért is egy szobát.
Eközben Bill szomorúan le ment a konyhába hogy igyon valamit. Le vett egy poharat a szekrényből de el ejtette és rengeteg szilánkra tört. Bill csupasz kézzel szedte fel őket a földről így a szilánkok meg vágták őket és rengeteg seb keletkezett Bill kezén amik véreztek.De nem foglalkozott vele csak ki dobta a szilánkokat a szemetesbe. Már nem vett le másik poharat inkább meg fogott egy konyakos üveget és meg húzta. Eredetileg colát akart volna inni de meg gondolta magát. Jól meg húzta az üveget majd vissza tette. Nem szabadott sokat innia hisz délután be kell menni a stúdióba próbálni. A délelőtt többi része viszonylag nyugodtan telt bár a sebei méh mindíg véreztek de még mindíg nem törődött velük. Tom eközben a bőröndjéből pakolt ki.
Majd el hagyta szobáját és már a stúdió felé is vette az irányt szinte Billel egyszerre indultak el.
Most kivételesen ők érkeztek oda hamarabb. Pedig már azt hittek hogy a két G-is ott lesz de nem így megint kettesben maradtak.
-Szia Tom. Köszönt Bill halkan amint be lépett a kis szobába Tom ahol a hangszerekvoltak.
-Helo Bill. Köszönt Tom érzelem mentesen. -A többiek?
-Nem tom. Már itt vok úgy 10perce de mág nem láttam senkit sem.
-Értem. Akkor le megyek a büfébe iszom valamit. Mondta Tom és már az ajtót nyitotta de Bill utána szólt.
-Tom. Mondta inkább már suttogta Bill báttya hangját.
-Mond. Fordult vissza kicsit meglepetten öccse felé.
-Költözz haza kérlek. Suttogta még mindíg Bill.
-Majd egyszer talán. Mondta Tom egy féloldalas mosollyal az arcán. -Most pedig megyek mert szomjan halok.
-Oké menny csak. Mondta Bill és erősen a padlót nézte.
-Na hello. És már nyitotta is ki Tom az ajtót és pont a két G-vel talállta szemben magát.
-Jééé csá haver. Köszönt Georg.
-Helo. Épp a büfébe idultam inni valamit de akkir csak ide az automatáho megyek. Mindjárt jövök. Mondta Tom és már el is indult.
-Okké menny csak. Mondta Gustáv.
-Jéé hello Bill. Mi a csuda a Kaulitzok nem elég hogy nem késtek de meg hamarabb is jöttek mint mi. Mondta Jókedvűen Georg.
-Jah császtok. Köszönt Bill. Majd le ült a mikrofon mögötti székre.
-Mi van veletek? Kérdezte Georg.
-Ezt meg hogy érted? Kérdezett vissza Bill lehangoltan.
-Olyan furák vagytok. Egészítette ki Gusztáv.
-Nem értem de mind egy is kezdhetjük? Kérdezte Bill.
-Persze mindjárt jön Tom is. Mondta Gusztáv. -Na emlegetett szamár.
-Hogy? Kérdezte nagy szemekkel Tom.
-Semmi-semmi. Csak gyere már. Azt kezdjük. Mondta Georg. -David már ott van a túloldalt szal kezdhetjük.
-Okéé. Mondta Tom is majd le ült a helyére és fel vette kedvenc gitárját.
-Akkor kezdjük. Mondta Bill. Majd gel emelte kezeit hogy el vegye mikrofonját az álványról. De a pulcsija újja fel csúszott és látszottak a kezén lévő vágások amit Tom azonnal észre is vett.Georg már el kezdett játszani de Tom közbe szólt.
-Bill beszélhetnénk?
-Tom épp próbálunk szólt közbe Georg.
-Nem érdekel. Bill gyere ki. Ő csak bólintott egyet majd követte bátyát aki a mosdóba ment be.
-Miaz? Kérdezte Bill nagy szemekkel. Miután mindketten bent voltak a helységben és az ajtót is magukra zárták.
-Mégis mit műveltél a kezeiddel? Kérdezte Tom kicsit idegesen.
-Semmit. Mondta halkan Bill miközben próbálta őket relytegetni.
-Akkor mitől vannak ezek a vágások? Kérdezte Tom miközben megfogta Bill kezeit.
-Nem én tehetek róla. Azok a hülye szilánkok voltak azok tehetnek róla. Mondta Bill majd el kezdett sírni. Tom nem tudta mit tegyen csak szorosan magához ölelte öccsét és úgy próbálta nyugtatgatni. Úgy 5perc múlva már Bill eléggé le nyugodott és csak néha-néha szipogott kicsit.
-Mégis milyen szilánkok? Kérdezte Tom mikor már úgy gondolta tud Billel beszélni.
-Azok az éles szilánkok azok tehetnek mindenről. Azok miatt van ez az egéssz.
-Milyen egéssz? Kérdezte Tom értetlenkedve.
-Minden! Mondta Bill majd újra el kezdett sírni.
-Na jóóó el marad a próba. Szépen haza viszlek és lefekszel aludni.
Tom gyorsan fel hívta Georgot hogy le mondja a próbát. Aztán ölbe kapta Bill és úgy vitte el a kocsiáig. Annyira zokogott már hogy Tom attól tartott hogy menni nem bírna.
Kééérek komikat...:))))
