-Nemhiszem hogy jó ötlet lenne. Sajnálom Tom. És úgy döntöttem kiszállok az együttesből is. Mndenesetre köszi hogy ide hoztál. Szia Tom. Mondta Bill és már meg is indult az ajtó felé.
-Na azt már nem. Szépen leülsz és meghallgatsz.
-És ha nem Tom. Akkor mi lesz? Kérdezte Bill nagy szemekkel amikben már egy kis kétségbe esés is felfedezhető volt.
"Na jó most a sarkamra állok" Határozta el magában Tom össze szorított szemekkel.
-Márpedig meghallgatsz. És megbeszéljük ezt a hülyeséget amit az előbb itt összehordtál. Jelentette ki Tom parancsoló hangon.
-Nagyon megváltoztál. Mondta Bill ilyedt tekintettel.
-Sajnálom nem akartalak megilyeszteni. Fogta meg Tom öccse kezét.
-Haggy. Nem szeretem ha parancsolgatnak nekem. Tépte ki Bill a karját bátya kezei közül.
-Akkor csak halgass meg beszélgessünk és ha utána is el akarsz menni akkor el mehetsz. Jó?
"Most sem akarok el menni. Még mindíg szeretlek és még mindíg veled akarok lenni. De nem lehet nem mutathatom gyengének magam. Nem lehet hogy mindíg neked legyen igazad" Ezek a gondolatok jártak Bill fejében.
-Na? Kérdezte Tom. Amire Bill csak bólintott egy aprót. -Szuper. Mosolyodott el Tom. Remélem a végén itt maradsz. Mosolyodtt el Tom majd végig simított öccse karját. Aki erre össze szorította szemeit.
-Csak beszélgetünk. Mondta sőt inkább már csak suttogta Bill.
-Bocs. Tette fel kezét Tom megadóan. Majd be ment a konyhába. És töltött magának egy pohár narancslevet. -Kérsz te is?
-Nehúzd az időt kérlek Tom. Mondta Bill majd felült a konyhapultra. Tom pedig megtámaszkodott vele szemben.
-Jólvan. Akkor mond el hogy mért kerülsz engem. És mért ittad le ma is magad? És mért feküdtél le Parissal? Árasztotta el Tom kérdések özönével öccsét.
-Nem mintha az utolsó kér kérdéshez túl sok közöd lenne de oké. Mondta Bill majd sóhajtott egyet.
-Azért kerüllek téged mert próbálom hogy minél kevesebbet lássalak. Próbállak kiverni a fejemből mint ahogy az tis hogy mi volt kettőnkel márha egyáltalán volt olyan. Mondta Bill szinte már suttogva az utolsó mondatot de Tom ezt is meg hallotta. -Ami pedig a második kérdést illeti. És úgy tett Bill mintha elgondolkodna majd egyszerűen megszólalt.: Azért mert jólesett. Ehez volt kedvem. Rántotta meg a vállát. -Parishez meg semmi közöd de ha annyira érdekel egyszerűen csak jól éreztük magunkat azt hiszem ennyi jár. És én sem szóltam abba bele amikor át jöttem a többi cuccomért és te meg itt voltál két lánnyal.
-De velük nem történt semmi de te viszont lefeküdtél Parissel. Azt hittem ennél többet jelentettem neked.
-Nem volt semmi? Ezt komolyan mondod? Amikor le jöttem itt láttam ahogy az eggyikkel smárolsz a másik meg össze vissza simogatott téged meg minden legalább a képembe ne hazudnál! És azt hogy mennyit jelentettél nekem azt inkább hagyuk gőzöd sincs semmiről! Mondta Bill teljesen kiakadva és kicsit már kiabált is.
-Pedig képzeld nem feküdtem le velük. Ha érdekel az igazság akkor elmondom neked hogy miután el mentél el küldtem őket. És azt hittem hogy igazat mondasz amikor azt mondtad hogy neked a szex sokat jelent és nem fekszel le mindenkivel!
-Igen igazat is mondtam. De tudod kipróbáltam amit te már évek óta csinálsz. Szóval nem vethetsz meg amiatt hogy lefeküdtem páraszor Parissal. Mondta Bill egyszerűen.
-De te is tudod hogy azok a lányok mért kellettek.
-Jólvan. Akkor te is tudod hogy Paris mért kellett. Mondta Bill teljesen higgadtan.
-És az nem zavar hogy Parisnek közben van barátja? Kérdezte Tom meglepődve.
-Nem nemzavar. Ez csak szex és nem több. És ezt ős is nagyon jól tudja. Mondta Bill egyszerűen.
-Néha azért eszedbe jutok? Kérdezte Tom kicsit félve.
-Őszintén? Kérdezte Bill miközben lefelé bámult.
-Igen őszintén. Szeretném tudni. Erre Bill csak össze szorította szemeit.
-Igen. Szinte minden nap gondolok rád. Sőt minden órában. És ezellen nem tudok mit tenni.Sajnálom. Mondta Bill őszintén. Miközben még mindíg nem nyitotta ki a szemeit.
-Ne sajnáld. Mondta Tom mosolyogva miközben oda sétál öccséhez.
-De nem akarok rád gondolni. Azt akarom hogy el mújjon ez az érzés. Mondta Bill miközben bátya szemeibe nézett.
-Melyik érzés? Kérdezte Tom.
-Azt ami eddig még csak egyszer éreztem. De nem akar megszűnni. Mondta Bill kétségbe esett szemekkel.
-Az nem is fog. Mondta Tom mosolyogva. Én már jópár éve próbálom megszűntetni de nem ment. Mondta Tom őszintén majd egy lágy csókot adott öccse arcára.
-Én nem tudom Tom. Nem akarom hogy megint fájjon.Mondta Bill majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Hé ne sírj. Nincs semmi baj. Mondta Tom kedvesen majd szorosan magához ölelte öccsét.
-Bocsi. Tolta el magátl bátyát Bill. Majd megtörölte könnyes szemeit.
Kérek komikat!!!:)))
